Két órányi ostoba történet unalommal és Patrick Dampsey-vel fűszerezve. A Mr. Darcy figura is kopott már, unalmas, szenvtelen, hozza az angol ridegséget és merevséget, az arca a legtrágárabb humor esetén sem rezdül. Eleinte ez még vicces is lehetne, de a harmadik epizódban ez már meglehetősen unalmas. Hugh Grant-et meg eltemették? 😮 Most nem azért, de miért ő szerepel a plakáton? Egy másodperc nem sok, de annyit sem szerepelt a filmben. (Tudom: van másik verzió is a plakátból.)

A történet eszetlenül elnyújtott, spórolósan szórták humorral, és az öregedő kismamával valahogy nem volt az igazi. A filmnézés közben barátokkal cseteltem, gyerekkel gyurmáztam, és rendületlenül vártam, hogy vajon mi fog ebből a kiszámítható cselekményszálból kikerekedni Bridget Jones pocakján kívül is. Vajon happy end, vagy egy üres, száraz, íztelen filmvég? Lehet, hogy velem van a baj, de én nem voltam vevő a kamu romantikára, az eröltetett humorra, a szenvedős, soha véget nem érő rétestészta filmre, és René Zellweger kifejezetten öregedő arcára. Pedig kedvelem őt, de tényleg. És még az első Bridget Jones valamennyire még tetszett is. Az előző két részhez képest ez a verzió sehol nem volt, pedig azok sem voltak az évszázad alkotásai. Hát ennyi. Nem is ragozom tovább. Ettől függetlenül, lehet, hogy volt olyan is, akinek bejött ez a film, de igazság szerint ellenségemnek sem kívánnám.

MegosztásShare on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someonePrint this pageShare on LinkedIn