Steve Jobs movies

2013-ban kijött ugye az Ashton Kutcher-féle Steve Jobs c. film, és 2015-ben pedig egy újabb verzió, Michael Fassbender főszereplésével. Nem tudtam hova tenni, hogy mi a fenének kell ennyi bőrt lehúzni erről a témáról. Megnéztem mind a kettőt. Az első verzióban Ashton Kutcher egy csodabogár, különc, magának való, de kedvelhető Steve Jobsot alakít, akit a világ alaposan félreértett, ő volt a meg nem értett zseni. A 2015-ös Steve Jobs már sokkal arrogánsabb, önzőbb, magának valóbb karakter volt, aki már az elviselhetetlenség határait súrolta. Tulajdonképpen egy pszichopata kis féreg volt (a film alapján), aki mindenkit csak kihasznált, semmibe vett, de a felelősséget nem vállalta a tetteiért. Amikor valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, mindig más volt a hibás, hárított ezerrel, de a problémamegoldást is másra bízta. Ha nem ment a megoldás, fenyegetett és munkahelyi pszichoterrort alkalmazott. Ha sikeres volt végül a munka, a babérokat természetesen ő aratta le, a többiek nevét még csak meg sem említette. Túl sokat akart a szarka…, elbukott párszor, de valahogy mindig jól jött ki belőle. Sikerének titka a páratlan hite az új dolgok megvalósításában volt. Irdatlan erővel vágott bele az ötleteinek kiviteleztetésébe. Ő volt az ötletgazda. A tervezést, a mérnöki munkákat, a gyártási folyamatokat másokkal végeztette. Steve Jobs a gyakorlati munkában nem igen vett részt, de ahogy az embereket irányította az ideái alapján, mégiscsak figyelemre méltó volt, mert nélküle nem biztos, hogy ilyen gyorsan fejlődött volna az IT ipar.

A film történetének egyik fájó pontja Steve Jobs a kislányával való viszonya. Akinek már van gyermeke, annak biztosan összeszorult párszor a szíve  a film nézése alatt. Steve Jobs különös ridegséggel bánt a lányával, akit meg is tagadott. A kislánynak, Lisának úgy kellett felnőnie, hogy az apja őt tagadta, hárította, nem szerette. A film alapján, a lány egyetemista korára rendeződött végre az apa-lánya viszony, de 20 évnyi apahiányt már nem lehet pótolni. Ha ez így mind igaz, Lisának komoly lelki munkájába kerülhet, hogy a benne sérült apai és férfi minta a helyére kerüljön, ha egyáltalán eszébe jutott, hogy ezen dolgozzon. Remélem, boldog azért felnőttként, idén lesz 38 éves.

Az igazi Steve Jobs

Steve Jobs korai évei eléggé meghatározóak voltak a személyiségének formálásában. A szülei nem tudták őt vállalni, mivel anyai nagyapja kitagadással fenyegette az édesanyját, ha megszüli őt 23 éves egyetemistaként. Az apa egy szír származású muzulmán férfi volt és ez nem tetszett az édesanyja szüleinek. Tehát már a magzati korban jöttek a családi drámák. Amikor megszületett, az anyuka lemondott a fiáról, de jó sorban szerette volna tudni, ezért kizárólag tanult, jó módban élő családnak szánta a kisfiát. Első körben egy ügyvéd házaspár fogadta örökbe, de meggondolták magukat, inkább kislányt szerettek volna, ezért egy hónap után visszavitték a kisfiút. Steve Jobs ezután került a (nevelő) szüleihez, akik még a középiskolát sem végezték el, de szorgos-dolgos munkásemberek voltak, akik még egy kislányt is örökbefogadtak Steve mellé.

Az egész élettörténetét most nem mesélem el, de az biztos, hogy Steve Jobs személyiségének komoly háttértörténete van. Rengeteg belső feszültség, túlzott kontroll és kommunikációs zavarok jellemezték. Halak Napja volt, Kos Holdja és Szűz Aszcendense, ezek az analógiák adták neki az elszállt, fellegekben járó gondolkodást, a tüzes és türelmetlen temperamentumot és a perfekcionista, kritikus, befeszült alaptermészetet. Retrográd Merkúrja a Vízöntőben adta az ő mindentvivő ideáit, de sajnos nem tudott mit kezdeni az emberi kommunikációval. Na nem baj, szerintem még ezzel együtt is kedvelhető, mert a végén csak eljutott a nagy konklúzióhoz. (vagy nem…(?) ).

MegosztásShare on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterEmail this to someonePrint this pageShare on LinkedIn